Míg harmatos…
Míg harmatos a gyertyaláng,
s önmagában ringó patak jelez eléd...
Addig nincs okom panaszra,
Mert látod, mit a szív zenél feléd.
Míg zöldellik a virágfüzér,
s önmagában síró gyermek
mosollyal csúszik eléd.
Addig nincs jogom panaszra,
mert körülöttünk, vidám e nép.
Míg virít a virág a puszta
gyepszőnyegén, s nászra
hívnak a madarak.
Addig nincs okom panaszra,
Mert táncra kér az akarat.
S míg szívem enged, lankás
tájakon magam idomítani...
Addig nincs jogom panaszra,
mert e föld, enged, engem is,
Alakítani.
Megjegyzés: 2005. 04. 02.