Pandora: Csorbafények (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Csorbafények

Szívembe hervad a vágytalan álom,
lábam nyomában dermedt ősz-viasz,
amint a csorbult fényeket bezárom,
kihull belőlem sok okult vigasz.

Elszáll a néma éj, nap ködébe vész,
hozzádomborul meddőn az ajkam,
sínylődik, míg bíbelődve elemészt,
súlya tompa, csendje körbeballag.

Hiába dobott rám mindent az alkony,
megkövetnek laza, lomha esték,
az akarat némaságába hajlok,
csorbítottan vár a csonka emlék.

Amint átlengek a sűrű éjszakán,
(mily ráncos, bölcs az időtlen vénség),
derengésem vesztegel sötét falán,
dohogó nappalom hajlít kétrét.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/150690