Ébenhajú éj
Harangot kongat fenn a vén hold,
a sötétség lassú szárnyát bontja ki.
Csillagok könnye csordul éppen,
ölébe az éj anyaként felszedi.
Messziről egy álmos felhő tolakszik,
vánkost terít a holdfény alá.
Ében haját a válláig ereszti,
mintha csillag-kéz kibontaná.