Mona: Orákulum (próza)
Megjelent:
Témakör: Halál



Orákulum

És akkor rádöbbent, hogy vége. Nincs már drog, nincs már zene, a semmi partján állt. Sírt. Kezében reszketett a cigaretta. Akkor megértette.
Mint kirakós játék az élet, csak túl korán került elő az utolsó darabka. Önmagát rakta, az utolsó időt. Minden összeállt, a kérdések válasz nélkül porladtak el, már nem számít. Már késő. Reményért tekintett az égre, de nem volt számára könyörület.
Már mindent megtett, átélt, átaludt, áttanult, korát nem az evilág számolta.

Emlékeiben még élt a pillanat, amely után úgy érezte, készen áll a halálra. Átölelte Ő a rozzant polgári lakások lábánál. Ott kezdődött a spirál, a haláltusa utolsó felvonása.

Megértette, hogy más nyelvet beszél, hogy egyedül van. Tudta, hogy holnap így is fel kell kelnie, zuhanyoznia, ellátni a gyermekét és orvoshoz mennie. Még akkor is, ha már minden hiábavaló. Nem evilági lény volt, gyorsan kihúnyó csillag. Eszköz, hogy megszülje és szoptassa a gyermekét.

Már vége. Minden csak reszkető próbálkozás. Befejezetlen regények, fel nem nevelt gyermek, egy rövid élet a Föld nevű bolygó margóján.

Megértette, felfogta és elfogadta. De rettegett, és tudta, amint elmúlik a félelem, meg fog halni. Várták már.

De itt, a csillagközben oly' magányos az ember...



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/150268