Hatvanhetedik
Eltelt éveim mérlegén állva,
sorsommal olykor megbékülve,
boldognak mondhattam magam...
Szelíddé tett egy-egy csók, érintés,
s óvatossá az élet törvénye...
Visszanézve eltelt éveim mérlegére,
nem biztat semmiféle jó remény,
ha csak magam nem biztatom...
Minden perc számon kéri most tőlem tetteimet…
Ahogy haldoklik egy-egy év,
mit hagyott rám és én mit hagytam
az elkövetkező évekre...