Pandora: Vihar hozta, vihar vitte (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Vihar hozta, vihar vitte

A nyári alkony lomha volt, szinte rest,
fellegekbe fulladtak a csillagok,
a kelő Hold lankás tája leste meg,
hogy az éber szürkeségben hol vagyok.

S ahogy lassú kormát ejtette az ég,
- mily méltóságos ez a széles folyam -,
zuhogni kezdett, majd egyre dőlt a jég,
vad cseppjeit szél kergette komoran.

Hirtelen támadt, köröttem kóborolt,
míg ablakomon egy faág zörgetett,
"Hajolj ki értem" eképpen ostromolt,
olyan volt, mint egy vékonyka kisgyerek.

Kinyúltam érte a nyitott ablakon,
éreztem a vihar mily ádáz lepel,
a süvítés tudta itt az alkalom,
hogy koncát törje, s hogyan ragadja el.

Miként téged, ki most hallgatásba lépsz,
de volt úgy, rám zúdult dermesztő szavad,
üldözőbe vesz e néma léha kép,
majd magába zár a zúzós alkonyat.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/149931