Ahol csak "bársony nesz inog"
Megállok ott a fák tövében,
ahol szalagként fut át az út,
a vén szeszélyes szél ölében
a létem hangtalanságba jut.
Botladozom olykor tétován,
beszívom a köd-pára hasist,
nyugalmat keresve lét okán
énem zilálva örvényt hasít.
Netán könnyebb lenne érzem én,
ha nem rejtene a rőt vadon,
előttem sok már a hullt levél,
olykor megcsúszok az avaron.