Cs Nagy László: Sópiramis (17) (sci-fi)
Megjelent:
Témakör: Fantasy



Sópiramis (17)

A központi jóváhagyás eredményeként a valamikori ARIANE és APOLLÓ rakéták közös, továbbfejlesztett változata készen állt, hogy hasznos terhe mellett a két személyt is az űrállomásra szállítson.. Az irányítóközpontban rendben folytak az előkészületek s a hatalmas teherűrhajó a kilövőálláson várta a startjelet. Az üzemanyag-feltöltés előkészületei valamint a műszerek utolsó ellenőrzése rendben haladt és a kivételes alkalmakra szolgáló utaskabin felkészítése is a terveknek megfelelően történt. A WBI- tól kapott központi parancs szerint, a másnapi indulás előtt, rövid, egészségügyi ellenőrzésre nyílik csak lehetőség, így fel kellett készülni a két utas személyes holmijának észrevétlen átvizsgálására. A teljesen automatizált földi vezérlés szükségtelenné tette, hogy képzett asztronauta is társuljon a vendégek mellé, ezért úgy látszott, hogy akadájtalanul zajlik le a Kosinsky által tervezett akció. Bár az engedély kiadását megelőzően némi vita támadt az esetleges ellenlépések körül, a végső döntést mégis a nagyobb katasztrófától való félelem motiválta. Egyhangúan elvetették a kilövési felügyelő javaslatát, aki az utaskabin, űrben történő leválasztását ajánlotta megoldásként. A fő indoklásban a még teljesen fel nem derített kommunikációs rendszer szerepelt, amivel ellenőrizhető a két utas megérkezése az űrállomásra és ennek elmaradása esetén bekövetkező megtorlást, túl nagy kockázatnak minősítették. Az előkészületek a végéhez közeledtek és teljes hírzárlat mellett várakozott az indítószemélyzet a kilövés pillanatára.

A sarki állomáson az ügynökök nehezen boldogultak a kódolt rendszerbe való bejutással, annak ellenére, hogy kiváló programozó hírében állt a művelettel kísérletező. Ezzel egy időben a laborban, aggódó tekintetek szegeződtek a monitorra, amely nyomon követte az irányítóban történő eseményeket, beleértve a sikertelen WBI - os kísérleteket is.
- Szent bankszámla! Ezek éhen halnának, ha egy nyomorult banki kód feltörésén múlna a hétvégi vacsorájuk! Ebbe a rendszerbe akkor sem jutnak be, ha kitárod előttük a kaput, de hogy mindjárt elbaltáznak valamit, az hétszentség! - fakadt ki Pit, ahogy a monitorra nézett. Hordozható számítógépén ő is hasonló kísérleteket tett, de ellentétben a WBI - al ő a rejtett programba való bejutással próbálkozott.
- Ez nehezebb lesz, mint gondoltam! - mondta, mikor már hetedszer kapott SIKERTELEN KÍSÉRLET! választ a géptől. - Azt hiszem a rácsatlakozással lesz a baj. Meg kell találnunk a pontot, ahol a két rendszert összeházasították! A közvetlen összekapcsolás talán többet segít!... Remélem!
Tom, rögtön lehívta a gépén a bázis teljes hálózatának tervrajzát és azokat a pontokat igyekezett megtalálni, ahol feltűnés nélkül lehet a computeres hálózatra rácsatlakozni.
- Ha számításba veszem, hogy minden folyamatot az ellenőrzése alatt tart, csak egyetlen pont van, ahová az összes vezérlő computert bekötötték, mégpedig a központi kivetítő. Ha ott is megtaláljuk azt az átlátszó vezetéket, azt hiszem az lesz az a pont. - ajánlotta Tom.
- Hurrá! Most már csak a WBI embereit kell egy kis szabadságra küldeni és minden rendben! - bosszankodott Pit és hangjában érződött, hogy szinte lehetetlen a feladatot megoldani. - Végül is, míg kimennek pisilni nem ügy, átvizsgálni azt a néhány ezer kábelt a kivetítő alatt!
A monitoron közben villámgyorsan szaladtak a különböző termelési adatok és a folyamat ellenőrzése során történt kisebb módosítások. Az osztott képernyő jobb oldalán a WBI emberének próbálkozásait elemezte a futó program és így az irányítóteremben folyó összes művelet ellenőrízhető volt a laborból.
- A rohadt életbe! Ezek teljesen bediliztek! - Pit képtelen volt türtőztetni magát, ahogy a képernyőn futó adatokra nézett. - Mr. Henriksen, ha nem akarja, hogy valami irtó nagy balfaszságot csináljanak, tennie kell valamit!
- Mit akar ezzel, Carlson?
-Figyelje! - a monitoron futó folyamatosan begépelt sorokra mutatott, - Ezek a nagyfiúk megpróbálják felülírni a vezérlőprogram egyes állományait, hogy bejuthassanak a rendszerbe!... Még nem tudjuk, hogy mire van programozva ez a holoszarság, de ha
most belemásznak, lehet, hogy parkolóba vágják az egész kibaszott vezérlést és még csak esélyünk sem lesz, hogy valaha kikeveredjünk a szarból!... Valahogy állítsa le őket!
Dave nyomban felfogta a helyzet súlyosságát, de elképzelése sem volt, mit tehetne, hogy megakadályozza a beláthatatlan következményekkel járó lépést. Aztán szó nélkül lehúzta a mágneskártyáját a záron és kiviharzott a laborból.
Ahogy kivágta a vezérlő ajtaját, egy pillanatra minden tekintet rá szegeződött, aztán mindenki visszatért a munkájához, mint ha félnének attól, hogy látniuk kell azt, ami következni fog. Még soha nem látták ilyen feldúltnak a biztonsági főnököt.
- Mr. Dagerti, azonnal állítsa le az emberét, még mielőtt szétcseszi az egész vezérlést!
Dagerti lassan, nyugodtan felegyenesedett és Dave felé fordult.
- Henriksen, ez már nem a maga rendszere. Fogja vissza magát!
- Nem érti, itt most nem mehetünk bizonytalanra! - már kiabált.
- Az ügy már nem tartozik magára!
Dave teljesen kikelve magából megragadta az ügynök mellén a zakót és közvetlenül az arcába üvöltött.
- Dagerti, ez itt most nem a kibaszott légkondicionált irodája a kilencvenediken, ahol fotelből tologathatja a sakkfigurákat! Itt most élesben játszunk! Egyetlen hibás lépés és tíz évig, kilencmilliárd emberrel együtt maga is a kicserepesedett száját nyalogathatja!... Azonnal állítsa le az emberét!
A reakció meglepte Dagertit, de annyira nem volt mégsem ostoba, hogy ebből ne tudta volna felmérni a helyzet komolyságát. Rögtön átvillant az agyán, hogy ha a WBI lesz a felelős valamilyen hibás lépés következtében, az sem a szervezetnek, sem az ő karrierjének nem válik hasznára. Megfogta Dave, még mindig görcsösen a zakójába markoló kezét, nagy nehezen lefejtette magáról, majd az ügynökéhez fordult.
- Állítsa le!
Dave azonnal kihasználta a kínálkozó lehetőséget, hogy míg felocsúdnak a meglepettségből, van némi idő, ami alatt elérhet bizonyos haladást.
- Shon, szólj a szerelőknek, azonnal bontsák ki a kábelcsatornát, ami a kivetítőhöz vezet! John, szólj be a laborba, hogy vizsgálják át az összes vezetéket!... Dagerti! Egyikünknek sem árt, ha együttműködünk... Talán átgondolhatná!
- Magát felmentették, Henriksen!
- Az lehet... De tudja, szomjas vagyok... és lehet, hogy holnap, meg holnap után is az leszek... És itt most minden a vízet jelenti!... Döntenie kell!
A néma várakozás csendje feszült a teremben, mindenki arra számított, hogy Dagerti a fegyveresek segítségét fogja igénybe venni megtépázott tekintélyének helyreállításához. De szokatlan dolog történt, legalább is a WBI eddigi gyakorlatával merőben ellentétes. Az ügynök cigarettát vett elő és rágyújtott. Puszta udvariasságból megkínálta Henriksent is, aztán a kiáramló füst által rekedtre változott hangon megjegyezte: - Tudja Henriksen, az apám még igazi zsaru volt. Hátsó gondolatok, fondorlatok nélkül, csak tette, ami a dolga volt. Piszok jó rendőr volt és… egyszer azt mondta nekem… minden ember életében, eljön a pillanat, amikor döntenie kell, hogy dönt vagy cselekszik!?
Mindketten értették.
- Az apja, nagyszerű ember lehetett. Most magán a sor.
- Igen. - elgondolkodva fújta ki a füstöt, - Hagyjátok dolgozni Mr. Henriksen embereit! - szólt a rövid utasítás.
- Mr. Dagerti, nem hibázott... Maga, kiváló ügynök!
A nyomozó arcán csak lassan oldódott a feszültség.
- Egy frászt! Én sosem leszek olyan jó, mint az apám. De, tudja, kurva jól esik majd látni, hogy a főnököm feje lila lesz a méregtől... Apró öröm, de öröm!
Mindketten elnevették magukat és egy pillanatra eltűnt a fenyegetettség érzése a teremből.
A szerelők ezalatt lázasan kutattak a kábelek között, míg végre az egyikük:
- Uram, azt hiszem megvan!
Dave azonnal odasietett, s mikor meglátta a sima bevonatú kábelt: - Ez lesz az! Szóljanak Carlsonnak, hogy itt rácsatlakozhat!... És segítsenek a rákötésnél! Közvetlen kapcsolat kell ezzel a kábellal, de nem hibázhatnak, világos?!
- Meglesz, Uram!
Carlson nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy a viszonylag biztonságos laborból a WBI kezei közé sétáljon, de sok választása nem lévén, hóna alatt a computerrel, igyekezett úgy fordulni, hogy arca minél kevésbé legyen látható.
- Veszélyes emberekkel dolgozik, Mr. Henriksen! - bökte oda Dagerti, ahogy a Carlson nevet meghallotta.
- Csak nem akartam lemaradni a WBI - tól! - emelte fel hüvelykujját Dave, jelezve, hogy érti a célzást.
A technikus lefejtette egy jó darabon az átlátszó, fóliaszerű burkot a kábelről és egy lámpa fényénél, a fejére erősített nagyítón keresztül alaposan szemügyre vette. Vékony, különleges érzékenységű tűket helyezett el a fólia belsejében húzódó erekben, majd a tűkhöz egy szalagkábelt csatlakoztatott.
- Kész van, Uram! - és a kábel végét Pit kezébe adta.
- Rajta Carlson, most már egy okkal több, hogy sikerrel járjon! - mutatott Dagerti felé.
- Azt hiszem visszavonulok. Túl sok itt az izgalom nekem! - motyogott magában, miközben villámgyorsan csatlakoztatta gépét a kapott vezetékhez és a monitoron máris megjelentek az első jelek, amik nagy sebességgel érkeztek a küldő állomásról. Pit, először csak bámulta a képernyőn száguldó összevisszaságot, majd egy gyors billentyűkombinációval lelassította a jelek futását.
- Tudtam!... A rohadt életbe! Ezek sima Morse jelek! Ezt az őskorban használták!... A franc sem érti már ezt a nyelvet!... De annyit legalább megtudtunk, hogy fentről ezek a jelek futnak be a programba! Ezek az utasítások, gondolom. A program meg átírja valahogy és végrehajtja a parancsot.
Ennél több idő nem maradt az elemezgetésre, mert a számláló a nullára váltott és az olvasztás minden különösebb esemény nélkül véget ért.
- Kérem a lemezt Carlson! Valahogy majd megfejtjük az üzenetet.
- Ebben nem segíthetek, ez a fajta üzenettovábbítás hiányzik az ismereteim közül. - és a lemezt, amin a Morse üzenetet rögzítette, átadta Dawe-nek. Mielőtt eltűnhetett volna szem elől, Dagerti a vállára tette a kezét és közel hajolva, sokat sejtetően azt mondta: - Ne menjen messzire, Carlson! Az előadás után találkozunk!
- Békén hagyna, maga seggfej! Nem látja, hogy dolgozom?!
Pit tisztes távolból követte az ügynököt, aki, mikor Dave a gépébe helyezte a lemezt és a monitoron megjelentek a jelek, váratlanul felajánlotta a segítségét.
- Talán még megmaradt valami abból amit az apám tanított. Elavult, de a börtönökben még mindig ez a használatos üzenettovábbítási mód... Adjon egy papírt... ti-ti... ühm... tá..., - és szinte folyamatosan jegyzetelt.
Mindannyian felkapták a fejüket, mikor a hangszóró megszólalt. Annyira belefeledkeztek a megfejtésbe, hogy feledésbe merült az időszerű kapcsolat Kosinskyvel.
- Ennyi türelmet, nem sokan tanusítanának. Remélem Mr. Dagerti értékeli, hogy ezúttal zavartalan volt a termelés? - Dagerti egy pillanatra meglepődött a neve hallatán, de annyira belemélyedt a jelek megfejtésébe, hogy alig figyelt oda. - Gondolom, most már semmi akadálya, hogy az embereim eljussanak oda, ahova szeretnének. - Henriksen azonnal bekapcsolta a rögzítőt, ahogy Kosinski megszólalt, és bekapcsolta a mikrofont is. - Örülök, hogy a WBI legalább felmérte a helyzetet és nem próbál meg mindenféle halandzsával időt nyerni. - Dagerti kissé értetlen arccal Dave-re nézett és a jegyzeteit elé tolta. Kezével letakarta a mikrofont és halkan odasúgta.
- Szóról-szóra ugyanaz! - Dave nem nagyon értette mit is akar mondani, de látva értetlenségét Dagerti a papírra bökött.
- Itt!... Ez!... Ugyanaz, mint amit hallunk!
- Talán az eddigiek meggyőzték arról, hogy sok mindent módomban áll megtenni és meg is teszem, ha nem hajlandók teljesíteni a kérésemet!
- Ha legalább elárulná, hogy mik a szándékai, vagy mit akar elérni ezzel az egésszel, könnyebb lenne tárgyalni. - hajolt közelebb a mikrofonhoz az ügynök, de közben le sem vette a szemét a papírjáról. Pár pillanat késéssel jött a válasz.
- Ön félreérti a helyzetet Mr. Dagerti! Szó sincs itt semmilyen tárgyalásról. Én utasítok és önök végrehajtják!... Vagy számolnak a már bemutatott következményekkel, amik természetesen nem lesznek mindig olyan könnyen kivédhetők, mint legutóbb! - Dagerti a papírt nézte és a fejét csóválta. - A teljes rendszer felett az enyém az uralom. Miért ne lenne ez így a világgal is?! Oly csekélység amit kérek. Beláthatják. Sok választásuk nincs. De a többit majd ha az embereim már a LUX-on lesznek. Koncentráljon csak erre a feladatra Mr. Dagerti! - és a kapcsolat megszakadt.
- Látta, Mr. Henriksen?
- Nem egészen értem, mit is akar nekem mondani!
- Az anyag,... amit az előbb rögzítettek,... a Morse jelek,... ugyanazt hallottuk most vissza! Vannak eltérések, de többé-kevésbé ugyan az!... És honnan tudja, hogy a WBI is beszállt az ügybe és hogy én kaptam?
Carlson csak hallgatott egy darabig aztán a tőle megszokott stílusban bekapcsolódott a beszélgetésbe.
- Szóval azt mondja Mr. WBI, hogy amit most halottunk az megegyezik az előzőleg rögzített anyaggal!
- Talán nem elég kifizetődő a banki üzletág, hogy most a segítő kedvesnővért játssza? –
Dagerti nem titkolta ellenszenvét a kalózzal szemben.
- Ejtsük a témát, rendben, mert még összefuthatok a bankszámlájával!
Hogy a hevesebb összecsapást elkerülje, Dave azonnal közbelépett. - A jelek erre utalnak, amennyire én meg tudom ítélni.
- Nos, akkor hölgyek, urak, nem csak hogy egy őrült hatalommániás az ügyfelünk, hanem azt kell mondanom, hogy varázsló is! ... Mert azért az nem semmi, hogy amit tíz perccel előtte rögzítettem, az visszahallom élő adásban!... Bár nem teljesen ismeretlen a megoldás. Nagyban hasonlít egy régi trükkhöz, amivel az ember belenézhet bizonyos bankszámlákba. Ha mondjuk, bejutsz egy banki rendszerbe és ott elhelyezel egy okos kis vírust, ez a kis jószág, mondjuk a páratlan kódokat figyeli és adott időben érvénytelennek nyilvánítja, ugyanakkor a rendszer felismeri a vírus által adott, teljesen kamu kódot. Azt meg én ismerem ugye, és hát tárva-nyitva ablak, ajtó!... Ez, szinte ugyan az! Előre meg van adva mit hallunk!
Carlson okfejtő magyarázatát hallva Dagerti szinte azonnal kész volt a válasszal.
- Ez, csak egyféleképpen lehetséges! Amiről mi azt hisszük, hogy élő kapcsolat, az valójában egy felvett, előre elkészített anyag!
- Talál, süllyed! Úgy látszik a WBI sem teljesen húgyagyúakból áll!... Már ha, szóval a, érti... a... többiek.
- Ami továbbmenve azt jelenti, hogy a fenti állomáson egy kis központ van és semmi más kapcsolat nem létezik Kosinskyvel! - vezette tovább az elemzett szálat Dave. - Bár még nem értem a mikéntjét, de azt hiszem közel járunk a valósághoz!
- A dolog mikéntje igazán nem ördöngös. Tudjuk, hogy nem akármilyen koponya ez a Kosinsky, ráadásul vezető állása van, volt a cégnél. Bármilyen adathoz hozzáférhetett. Hangminták, jellemzések, végzettség, felkészültség. És ideje is volt bőven, ahogy hallom. Ha ezt mind feldolgozta és párosította egy helyzetelemző programmal, majd betáplálta egy adott szituáció összes lehetséges módozatát, a program, attól függően, hogy milyen hangmintát kap, kiválogatja az adott személytől elvárható és lehetséges reagálást, ennek alapján adja meg az előre elkészített válaszok közül a megfelelőt. Vagyis, jelenleg csak egy okos géppel állunk szemben!... Egyszerűen elvágjuk a vezetéket és lőttek! -okoskodott tovább Dagerti.
- Hát hogy lőttek az biztos, mert jelenleg a csak úgy mellékesen szaladgáló programról nem sokat tudunk! Abba akármit beleírhatott az ilyen esetre... Én azért ezt nem próbálnám ki! - válaszolt Pit - De amit elmondott, az valószínűleg igaz.... És ha elfogadják a bankszakma véleményét, azt is megmondom, hogy ellenőrizhető a feltevés.
- Ez nem csupán feltevés! Bármilyen lángész is az ellenfelünk, a lehetetlent neki sem áll módjában megtenni! - Dagerti kissé zokon vette, hogy egy kalóz minősítse az általa összegzett tényeket.
- Eddig nem volt jellemző a WBI-ra, hogy csak makulátlan emberek véleményét hajlandó elfogadni! Nem nyerő, ha most kezd el sértődősdit játszani! Egyébként is, nem én akartam ide jönni, hogy a maguk problémájával foglalkozzak! Ha meg én kellettem ehhez a melóhoz, ne egy aktamoly mondja meg nekem, hogy merre folyik a Brooklyn - híd!
Dagertit annyira felbőszítette Carlson pökhendisége, hogy egy váratlan ökölcsapással állon vágta és a földön elterülő, meglepett kalóz mellére térdelve a homlokának szegezte a pisztolyát.
- Törlöm a memóriádat, he egyetlen mozdulatot teszel!
Henriksen azonnal közbelépett.
- Nyugalom! Nyugalom!... A fegyverét,... kérem a fegyverét Dagerti! - parancsoló és ellentmondást nem tűrő volt a hangja, hisz az ügynökön látszott, hogy bármelyik pillanatban képes meghúzni a ravaszt. Dagerti a pisztolyért nyúló, mozdulatlan kéz mellett, egy határozott mozdulattal kioldotta a fegyver tárrögzítőjét, és a tele tár, Carlson füle mellett, hatalmas koppanással hullott a földre. A hang hallatán, a még mindig remegő Pit ijedten hunyta be a szemét, csak mikor Henriksen a mellénél megragadva felrántotta, merte újra kinyitni.
- Ez a fazon teljesen meg...
- Ha még egy szót szól, én lövöm le! Világos Carlson?! - lökte a székre Dave dühösen. - Nem mindenki vevő a humorára! Ehhez tartsa magát!
Az előző pillanatok feszült csendet teremtettek az irányítóban és csak lassan kezdett oldódni ez a görcs.
- Mr. Dagerti, ebben a teremben nincs helye fegy...
- Igen. Tudom... Elnézést. - és leintette a másik két ügynököt, akik mindenre készen, zakójuk alatt tartották kezüket.
- Ha mindenki megnyugodott, talán visszatérhetnénk a dolgunkhoz!... Carlson! Hallani akarom a javaslatát! De tartsa a száját! - Dave megtörölte a homlokát és a pisztolyt az irányítópultra dobta.
Carlson még mindig nehezen vette a levegőt és alig tudott megszólalni a remegéstől.
- Szóval,... ha... azt gondolom, ha... a személyi anyagot használta fel és.... és a hangmintákat,.. talán az enyém,... az enyém gondolom nem szerepel a készletben... Az sokat elárulna a program működéséről, ha látnánk, hogyan reagál egy ismeretlen hanganyagra... Hát ezt gondoltam... Azt hiszem innom kel... valamit! - ezzel elbotorkált, hogy valamiképpen feloldja a feszült remegést.
- Jól ráijesztett!... De a pisztoly túlzás volt.
- Egyszer elkaptam... Az nem borít ki, amit csinál, de a stílusa...
- Nem vagyunk egyformák... Az viszont használhatónak tűnik, amit mondott.
- Ez a legbosszantóbb, hogy a feje értékes!... Tényleg, majdnem lelőttem!
- Jöjjön, igyunk egy kávét! Ha más nem, az mindig segít. Ma már úgyis vége. Holnap meg elkapjuk!
Este tizenegy óra volt, a személyzet rendezgette a papírokat és a munkaanyagokat. Eltelt újból egy nap s az apró kis bár a bázison, kezdett benépesülni az egyenként érkező, fáradt irányítószemélyzet tagjaival.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/149758