Pandora: Hajnali intarzia (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Hajnali intarzia

Az éj parfümjét üvegcsébe zárja,
bódít, nedűjét ajkamhoz emelem,
és kiiszom mérgét, illatát várva
megnyugvást hint szét testemen, engedem.

Álomköpenye burkol, benne verdes
pillangó, s trill-hangú csapzott csalogány,
nektárja óbor, mézízű és testes,
részegít e puhán ringató magány.

Egy kortyot még kérek, messzire reptet,
oda hol éj-csillagok vesznek körül,
feszült vitorla kelő árnya kerget,
agyamban képzelt kép sorsomba merül.

Lassan ébredek, öregedő testtel,
a lét, és a nem lét határán vagyok,
bíbor pirkadat, érzékellek kedves,
ilyenkor a fényben csak a csend ragyog.

Most érint, felém nyújtja halvány kezét,
az elfáradt álom lopódzva suhan,
úgy miként a süket-néma jelbeszéd,
ujja matatva halkan szerelmet vall.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/149655