Gősi Vali: Mégis élni (vers)
Megjelent:
Témakör: Bánat



Mégis élni

„Életben kell maradni. Élni fog ő is, mint a patkányok a romok közt. De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” (Szerb Antal)

Különös ez a nélküle-némaság, ami körbevesz…
Ha idézem azt az örökig tartó, utolsó percet,
újra és újra eszmélek, hogy ő csupán emlék,
halott remények martaléka, és én vagyok,
aki kifosztott lélekkel, mégis élek. Túlélek.
(Hogy életben maradtam, talán csak kísérlet
arra a mondhatatlanra, amelynek fájdalma
mindennél erősebb: túlélni e kiüresedett,
végeérhetetlenül sivár földi létet.)

Nem létezik semmi azóta, ami felülmúlhatná
az eszelős vágyat - lehetetlen szívhez-szólóbban
kérni a Teremtőt, mondani könyörgő,
vége-nincs imákat: adja vissza, ne engedje
veszni a gyermeket! Egy anya nem áldozhatja oda
senkinek, soha, ártatlan magzatát – a legnagyobb
kincset! Minden hiába. Élek. (Vagy talán
csak megtörténik velem azóta az élet.)
Nincs arca az Emléknek, Időnek, - alig verdeső szíve
már némuló, e kegyetlenségtől kielégült földi létnek.

Mégis élek…



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/149606