Éjszakai gondolatok

Éjeim haszonlesői e hitvány hajnali ágylakók,
mellettem hevernek szüntelen, várják a hűlni valót.
Reggelig sötétben gyötörnek, nézik ahogy időm temet,
aztán végül, ha mégis elalszom, a pokolban ébredek.

Miért engedem vágyni az elmém? Testemen kolonc vagyok.
Rég halottnak kéne lennem, szajkózzák folyton a tegnapok.
Értelmem a múlthoz kötözve. Messzebbre vonszolom magam.
Muszáj aludnom, hiszen bennem e szív nem lehet hontalan.