Gősi Vali: A zenebohóc (vers)
Megjelent:
Témakör: Sajgó lélek



A zenebohóc

Úgy nevetek néha, mint a zenebohóc:
arcomon maszk, fejemen kóc,
szívemben halomra nőtt bánat.
Ezért viselek gyakran színes ruhákat.
A színek talán elfedik, rejtik a bohóc
könnyeit, ha a torz mosoly alatt
esténként újra és újra
az ajkára fagy. A pódiumon ezért
sírni nem szabad, mert a lemálló,
tarka álarc alól - ahogy a vakító
lámpák alatt meghajol -, szétárad,
lecsorog a szenvedés, és zokog a lelke,
hogy végre szabad, és az lehet,
aki volt valaha: gyermek, aki szívéből
sír és kacag megint, ha letörlöd
sápadt bohóc-arcáról a világ
összegyűjtött, keserves könnyeit.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/149385