Villanás
Csupán egy villanás volt – alig egy ezredmásodperc töredéke,
Néztem a monitort, monoton szívciklusokat – gazdáját féltve.
Betegem álomországban járt – figyeltem, milyen lesz ébredése.
Nem változott arca színe, légzése, sem szívének lüktetése.
Aztán a régi helyemen voltam – a „Körben”, vasárnap délután.
Ráértünk, a betegek pihentek – elcsendesedtek ebéd után.
Barkochbát játszottunk magunkban – és közben halkan jókat nevettünk.
Már egyre nehezebbre gondoltunk – de végül mindent megfejtettünk.
A fogalom! Akkor még azt hittük – bizony, az a komoly feladvány!
De nem fogott ki rajtunk egy sem – fantáziánkban nem akadt hiány.
Tudod mi az? Mély és erős érzés – valakihez boldog kötődés
Találd ki e szívedben szereplő, szenvedélyes szót – gyötrő érzést!
Aztán hirtelen a monitor sikoltott – és a szemem kinyitottam
Nem értem, hogyan, de már nem vasárnap volt – és nem a „Körben” voltam.
Néztem a monitort, monoton szívciklusokat – gazdáját féltve,
Csupán egy villanás volt – alig egy ezredmásodperc töredéke.
Betegem szépen, békésen szundikált – nem történt vele semmi sem.
Közben már tudtam, álmom valóság volt – valamikor réges-régen.
Ott voltunk mindannyian az ódon „Körünkben", a régi jó helyen.
Emlékszel? Velem játszottál, ott ültél lelkemben, mint most is – mélyen.