Gősi Vali: Kő alól bújó (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Kő alól bújó

(apám emlékének)

Kő alól bújik
egy gyenge fácska,
félénken
megremeg,
csodálkozik.
Riadtan néz
a fénylő világra,
fatönkhöz hajolva
kapaszkodik.
Nem sejti még,
hogy magányos,
árva.
Fatönk-anyja rég halott.
Hiába vágyna
fény csókjára,
s hogy átöleljék
óvó ág-karok.
Hajtása gyenge.
Riadtan rebben
szellő dalára,
és egy kis levél
szárnyait bontva nyílik
épp’ széjjel,
halk rezzenéssel
s víg táncra kél.
Ámul a fácska,
bánatát rejtve
nyújtózik
lassan
az ég
felé,
s a kicsiny levélre
párát lehelve
fohászát
susogja
- esőt remél.
Könnyekre vágyik,
fél gyökérrel
kapaszkodik
a napfény elé,
levelet érlel
ágán,
s gyengéden
árnyékot
borít
a fatönk
fölé.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/149260