Az édesanyám

Mesebeli érzelemmel felruházott lény,
akinek lelke tisztaságában csillog a fény.
Ő az egyetlen, aki ha rossz vagyok, szeret.
Aki dolgozik értem, én áldom e kezet.

Anya, te vagy, aki alkottál nekem egy világot,
úgy neveltél fel, akár kertész a virágot.
Óvtál a sötétségtől, kivittél a fényre,
Anya szeretlek, s felkiáltom az égre!

Anya:

Szeretlek, mert te hoztál világra,
vigyáztál rám, akár a tiltott virágra.
Te vagy, aki kezemet fogja az életben,
te vagy nekem, az biztos, nem véletlen.
Gyerek voltam, te voltál a támasz,
az élet kérdéseire nálad a válasz.
Elestem sokszor, de sírtam százszor,
hiszem, azt tükrözi szeretetem, ezen pár sor.