Egy anya éneke

Mikor beteg voltál,
mikor szegény voltál,
hozzám jöttél, velünk éltél,
ápoltalak, etettelek,
Héjáknak Héjája,
karahéja Héja!

Héja, héja, karahéja, Héja!
Négy kis pipém híja!
Elvitted magaddal!
Nem szántál ostoba!
Szépasszony képében
raboltál Mostoha!
Azóta is bolyongok
az utcákat róva,
keresem, kutatom,
hová tűntél Héja?
Méhemben hordozom,
kínzatott magzatom.
Ez is kellett volna?
Mondjad csak te Héja!
Elvitted kedvesem,
pipéimmel együtt!
Hátamra tapostál,
karmoddal karmoltál!
Vijjogtál, csapkodtál!
Kidobtál!
Héja, héja, karahéja Héja!
Négy pipémnek,
kedvesemnek Híja!
Torz testemet,
bús lelkemet
vonszolom a létben,
könnyem sincsen,
hangom sincs tán.
Boldog vagy már Héja?

Héja, héja, karahéja, Héja!
Négy pipémnek,
kedvesemnek,
otthonomnak híja!
Istenemhez fohászkodom,
adjon csak egy zugot,
kis bubámmal,
bánatommal
magamat meghúznom.
Azt kérem még Istenemtől,
takarjon előled,
kis bubámat őrizze meg,
hogy koldusa e világnak,
ne legyek én végleg.
Te pedig, te Héja!
Legyen jussod, Isten adja!
Ne találhass,
soha többet
Anyát, Pipét,
Héja!