Szucsj: Balatonalmádi, reggel (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Balatonalmádi, reggel

Elpárolgott az éjszaka sziluettje;
felébreszt az élettől hemzsegő reggel.
A tölgyes erdő: a természet temploma
megtelt. Legyezőként színeit bontja
az ördöglepke. Fekete folyamként,
sápadt bábokat cipelnek vandál
rabszolgatartó hangyák. Szőrös
hernyók araszolnak, kövéren;
a lelegelt ágakat hátrahagyják.

Napimádó, nektárra éhes méhek,
darazsak raja fürtökben lógva
zsolozsmázik. Lombok lőrésein át
a madarak lármával ágyúzzák
ezt az oázist. Olyan sűrűség van,
hogy szárba szökken a szitok, és
a fohász is; tüskét hoz az egyik,
virágot a másik. De a harmónia
hiánya nem bánt most, eszelősen
élvezem a kibontakozó káoszt.

Hab és penge nélkül emlékezetből
borotválkozom, mintha a tegnapi
tükörben megőrzött önarcképemen
minden vonás, redő, még a tekintet
is rendezetten retusált lenne.

Ráncaimmal együtt telem elvonul;
a vad szelíddé válik, a szelíd vaddá
aljasul. Ahogy mindig is kellene,
most minden bánat elférhet egyetlen,
sótól kéken ragyogó könnycseppben.

A tölgyfaerdő széltől zengő eolhárfa;
fényárnyak egymás ruhájában járnak.
Ebből a reggelből nem menekülök.
Minden szín, mozzanat fogva tart.
Várom, hogy rám szakad a zöld
labirintus utáni virradat. Addig is
függőágyam bölcsőjében belső
csendem ringat; a teremtés isteni
nyugalma. Tavasz van, tavasz van.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/147638