Entrópia félvak tükörben

Néztem,
néztem,
néztem,
pókháló-rajzolat
foncsor hiányában
szenvedő tükörben
megrepedt arcképed;
emlékek emléke,
teljes entrópia,
ami megidézett.

Nem bírok a széteséssel!
A tükör félvakságában
minden fullaszt, levegőtlen,
minden dohos, penészes;
és a háttérben tüzek,
tüzekben arcok égnek,
szemben hajad vöröse
vegyül a szenvedéssel.

A pillanat ütközik a sebességgel.
Torzódat roncs füstje marja,
szétszórt kellékek maradnak
cafatnak: országútra hullt
bizsugyöngyök, lángoló
hajcsomók, törött hajcsat.

Fél szemére megvakult tükrömben,
forgó, kavargó káoszban
mindhalálig kereslek, kutatlak.
Félvak reményem, hogy majdcsak,
részek egészeként megláthatlak,
bárhová is rejtett az Ég.