Nem tudod mit érzek
Rosszul érzem magam,
mert megbántottalak.
Ez az én hibámból ered,
mert hazudtam neked.
Szeretném kiváltani vétkem,
s nem elhagyni téged.
Gondolataim szerteszállnak,
nem nyugszanak meg nálad.
Kimondhatatlan érzés
van a torkomban,
kevés levegő az orromban.
Szemem könnybe lábad,
ha megláthatnálak,
ha még sokszor
csókolhatnám szádat,
s karjaimba zárhatnálak.
Az ember akkor jön rá,
hogy valakit igazán szeret,
hogyha már nem lehet vele.
Ekkor jön rá az ember, mit vétett,
s lehet, helyrehozni is képes.
Vannak még csodák,
remények, míg el nem szállnak.
S bárcsak, ó, bárcsak
karomba szoríthatnálak.
De lehet, hogy már késő,
a kapcsolat felbomlik,
a remény elúszik,
a láng kialszik,
de az én szívemben tovább lakozik.
De most az egyszer
hallgass meg engem,
nem hazudok neked,
mert tiszta szívemből
SZERETLEK!