Fel-áldozat
Sután verődve ide-oda,
vöröslő foltokkal csínos arcom
takarom, lám,
fanyarul vigyorgászva
tavaszba fordul minden szügy,
kitéve kedvre-kényre, rügy
bomlik lassan a fákra,
csak én bújok még a télbe,
kesztyű fonása mélyén,
kedvet keresve, kérve,
sóhajok hídjára
dohogva húzva
minden panaszt:
te választottál!
S királynő helyett
lettem bamba,
feláldozott paraszt...