Zöld réten
Szerelmemnek az ölébe
Ha lehajtom bús fejemet,
Felszárítja könnyeimet
A túláradó szeretet.
Háborgó szívem meg nyugszik
Ha mosolyogva tekint rám,
Szegény lelkem elkárhozik
A mi szerelmünk oltárán.
Boldog vagyok, ha rám tekint
Könnyben úszó két szép szeme,
Mely nem a bánattól, hanem
Öröm könnyeivel tele.
Csordultig megtelik lelkem
A szerelmünknek hevével,
Bánatomat elfelejtem
Az öregkor türelmével.
Sötét felhők tornyosulnak
A bárányfelhős kék égen,
Beteljesedik szerelmünk
A vadvirágos zöld réten.
Selymes füvön heverészünk
Vándor felhőket számlálunk,
Közben arról ábrándozunk
Jó, hogy egymásra találtunk.
Megjegyzés: Derecske, 2013. 01. 05.