zsoloo: Tél ölén (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Tél ölén

(versfolyam)

Tél ölén várok, vén diók során;
a dermedt pára kövezetre hűlt.
Tetszhalott a lég-rezgetett faág,
jégbe fagyott, megállt minden belül.

Szép folyóim útja most eltorlaszolva,
erőtlen szüremlik kristályain át,
de már a holnap lüktet fényben dalolva,
lágyítva a pendülő üvegharmóniát.

Elég lehelnem, s olvadt patak szalad,
lecseppenő kis életekké gyűlve,
hártyán lyukat ütve a párkány alatt
napmeleget lop a jégszíven belülre.

Igen, a holnap szorítása gyengül,
elsimulnak tükörbe metszett karcok,
csikorgó pengéi helyett nemsokára
tavasz csodálja majd a hullámzó leányarcot.

Csobbanásokban emléke sem marad,
szertelen elvágtat, mint ki legyőzte...
Majd. Igen, majd így lesz, de addig várok,
tél ölén, vén diók során időzve.


Megjegyzés: 2015. 01. 01.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/146814