halota: A Nap vége (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



A Nap vége

I.
Összesűrűsödnek a pontok
a percek közelében,
mikor elhagy a jó
II.
Rövid, rövid a nappal,
lángja lobogva fut
káprázat ami hajt,
s az alkony hamar elér.
III.
Minden ordít, zajong, de szíved csendes,
mint pusztulásra ítélt, elhagyott tárgyat
hajtja testedet.
IV.
Azt álmodod sohasem születsz meg,
a lelked lebeg a páratelt légben,
vágyad vigasztalan marad.
VII.
Sötétben jársz, némán,
homokszemek kavarodnak köréd,
szenvedsz, mert senkit se vár.
VIII.
Arcod arcomat idézi,
szemedben vonásaim térnek vissza
ami volt, örökké ott marad.
IX.
Elfeledett állóképekbe présel
a sápadt múlt mikor
Áttörhetetlen sziklával állsz szemben.
X.
Hallgatod a fák évgyűrűinek zenéjét,
a lehullott levelek zizzenését,
A kőre hulló cseppek akkordjait.
A tó mélyéből
Üres képek bukkannak fel.
XI.
Ha kitöltöd az űrt közted és köztem,
Ikerként nézünk majd egymásra:
Benned magamat látom,
S Te magadat, ha rám nézel.
XII.
Bezárult az Idő kapuja,
Csillagot zárt ölébe.
Megváltozhatatlan tűnik,
Holott folyton változik.
XIII.
A fény mélyében elmerülve
sugár rád már soha többé
nem simulhat.
XIV.
Nesztelenül léped át, elhagyottan
Az álom küszöbét, mégis
Ott maradsz mindenben...


Megjegyzés: Homagium T.S. Eliotnak!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/146623