Röpülni…

Tudod, nehéz igába húzni sorsot,
hol busong a múlt, a toll is elkopik.
Vén időm pohárba tölt egy kortyot,
s az ég a filmbe tegnapot vetít.
Persze színaranyba önteném veled
szökő szavam, de nem tudom mit ér,
ha káoszom megöl, s belém reked
dalom, mi újuló tavaszt remél.
Záporillatot regél a szél… mit ér
neked, ha büszke fellegem nyomán
te már megértheted mi fáj, s miér’.
Papírok közé veszett idő a nyár.
   Taszít a tér, a süllyedő hajó,
   hiszen ma már röpülni volna jó.

Megjegyzés: 2011. július 1.