Dédi

Most amikor rájuk emlékezünk, azokra, akik már nincsenek közöttünk fontos, hogy néhány gondolatot leírjak mindenki Dédijéről, az én Nagymamámról. Mindenki Dédinek hívta, miután már a 3. generáció is megérkezett a családba.
Látom, ahogy egy könyvvel a kezében, közel az ablakhoz olvasgat. Fehér hajú, szikár mamámra mindig úgy emlékezem, hogy olvas. Imádta a romantikus regényeket. Legnagyobb ajándék számára mindig az volt, ha kapott egy-egy romantikus könyvet, hozzácsomagolva egy tábla csoki.
Sok mindent megélt, falusi nénike volt. Bölcs, és sugárzott róla az intelligencia. A maga korában forradalmian emancipált. Dédink szinte az egész életét egyedül élte le, férjét nagyon hamar elveszítette tüdőbajban. Három gyereket nevelt fel. Kocsmát vezetett, erősen és sok-sok humorral. Most már tudom, hogy az olvasás szeretetét, és a humort is tőle örököltem. Ezért nem tudok eléggé hálás lenni!
Szerették. Vidáman élte az életét, szorgalommal és paraszti bölcsességgel. Mindig tudta a megoldásokat, de soha nem akarta rákényszeríteni senkire. Amikor elment közülünk, akkor megtaláltam a Bibliát, amit szinte mindennap olvasgatott. Tele volt bejegyzésekkel, okosságokkal, nevekkel és dátumokkal. Olyan dolgok voltak aláhúzva, kiemelve, amit őt érdekelték, amin gondolkodott, és Ő, aki nem járt csak elemi iskolába ebben is meglátta azt, amit mások akkor sem találnak, ha keresnék.
Megörököltem a könyveit, a gyűrött, agyonolvasott könyveket, a kis cetliket, amikre a gondolatait jegyzetelte. Megörököltem a Bibliát, ami nagyon-nagyon régi volt, és 80 év bejegyzései, mondatai, történetei benne voltak.
Kinn jártam a temetőben, és a mécsesek fényében láttam, ahogy "ott" is ül, aláhúz, jegyzetel, és olvas.
Köszönöm Dédi!