Gyémántpor
"Gyöngyvirágból szőnék fátylat teneked,"
hogy öleljenek kis fehér harangok,
fonjanak körül balzsamos illatok.
Tündérszép világba szállnék teveled.
Ahol az örök vidámság lakozik,
és messze kékségbe veszik a bánat,
szívünk nem érez sohasem fájdalmat.
A szerelmünk mint virág nyiladozik.
Ölellek mint kalász a búzaszemet,
féltve vigyázom csodás életünket,
elringatlak csendben a karjaimban.
Reánk hull a boldogság gyémántpora,
lehet nappal avagy sötét éjszaka,
"érezlek Napban, Holdban, csillagokban."