Gondolat éjjel
Surran a csendes ház tetején,
fátylat sző a pára,
sápadt fényeket aggat az éj
omló szög-hajára.
Lassul az érzék, dől a világ:
ezer álom terhe.
Árva vonatként, céltalanul
zakatol az elme,
némán, útja a semmibe tart,
száguld fémsíneken,
hangtalan' illan az árnyak alatt
megbújt éj-színeken.