barnaby: Szappho éneke (vers)
Megjelent:
Témakör: Megemlékezés



Szappho éneke

Nézd, ahogy csak pengeti Szappho lantját
dalban árad szelleme, égi fénye.
Hív Szerelmest, csókjai néki égnek,
hívja magához…

Szikla szirtjén áll, szeme messze réved.
Halk morajjal szól simulón a tenger,
Hull reá hűs permet a gyöngy habokról,
hogy ha dalolgat…

Mit sem érek Gongüla bája nélkül,
csak szerelmét vágyom a csillagokkal!
Karja átfon, tart, ölel álmaimba,
halni örökre…

Dús hajában szél se talál nyugalmat.
Körbe járván táncol a szikla szirten.
Zengve lantján, szól szaporázva dallam,
már ide hallom…

Bús szirénnek hangja virágra nyílik.
Kék szeméből csöppen a lelke lángja,
vallomástól szív szerelemre ébred
isteni lányka…



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/145042