Gyeplő nélkül
Apró csengők, ritmus-erdők
szólnak benn a Vágycsillagon -
míg szundítok, nyitva hagyom
rozsdás kapum, hit-belengőt.
Porta buzdít: aludj gyorsan
hiszen amíg velem lazsálsz -
tűjét fűzi fals-éjszabász
álmot varr és valód pottyan.
E táj olyan különleges…
ódon kastély ereklyékkel -
az ablakban fecske fészkel
éden-kertje tücsköt jelez.
Ábránd röptén apró kocsik,
bennük egy-egy tündér ölén -
sötét hollók ülnek körém,
s kolompot ráz az ózonlik.
Ily magasra fel sem látok
nyugvó énem játszik velem -
merre adtam le az eszem?
Ébredj, ébredj, léted tátog!
Apró csengőt, ritmus-erdőt
méltat itt benn a sóvárgás -
látomás-csősz máris számláz,
ám… leveszem szűk cipellőd.
Megjegyzés: (újragondolva: 2014. július)