kyklopsz: A Te tavaszod (vers)
Megjelent:
Témakör: Kedvencemnek



A Te tavaszod

Gyökértelen fa odvában létem
magányosan lebeg, kiforratlan,
minduntalan keresem serényen
beteg leheletem. Csak sír halkan.

Vállamról fellibben egy kis madár,
szikes talaj dörzsöli fel talpam,
a jövendölést én hallottam már,
előre megmondta, hogy meghaltam.

De körülöttem az erdő zöldell
s a tavasz másnak napsugarat áld,
új virágot ereszt, táplál földdel,
szirmokat szórva vígan kiabál.

Gyökeredből én is meríthetek,
ölelve szívből örülök Neked!
De ha tovább hervadok, a hetek
érted robotolnak, elhiheted!



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/144685