dvihallyne: A fejedelem halála (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



A fejedelem halála

Fejedelem félté
Mind a bujdosókat,
Tétlenül lődörgőt
És unatkozókat.

Ezek sorvasztják el
Száműzött hontalant,
Kit idegenben majd
Befed egy kis sírhant.

Jó példát mutatott
Ő a többieknek,
Rendszerességet ad
Összes kísérőnek.

Délelőtt olvas vagy
Írja emlékeit,
Ebéd után útja
Egy kis műhelybe vitt.

Mint jó mesterember
Fúr, farag, dolgozik,
Gyönyörű szakálla
Forgáccsal megtelik.

Izzad a munkában,
Mint egy szegény szolga,
Kinek falatjáért
Kell robotolnia.

Mindenki csodálja,
Hogy mennyit dolgozik,
Ő meg csak neveti
Azt ki unatkozik.

Egymás után sorban
Peregnek a napok,
Egyre csak gyorsabban
Mint órában a homok.

Valami nagy baj van,
Észreveszik rajta,
Pedig fejedelem
Erősen titkolja.

Egy reggelen mikor
Mikes megpillantja,
Elijed már tőle
Oly sárga az arca.

Nagypéntek Jézusunk
Halálának napja,
Rákóczinak is e
Napon volt halála.

A megfáradt szívét
Franciákhoz küldték,
Testét balzsamozták
Közszemlére tették.

Törökök megnézték
Egymás közt suttogták,
Rákóczi nem halt meg,
Egyre csak ezt mondták.

Ez mind csak praktika,
Ennek ők nem hisznek,
Nem lehet így vége
A fejedelemnek.

Bizony nem is halt meg,
A szabadság vele,
Sosem pusztulhat el
Rákóczinak hite!


Megjegyzés: Lengyel Dénes írása alapján.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/144307