hegedu: Rásimultál a felhőkre (vers)
Megjelent:
Témakör: Gondolat



Rásimultál a felhőkre

Emlékké növekedve,
csillagokra tenyerelve
rásimulsz az üveg-felhőkre.
Már régen csak hallgatsz,
elillantál a hideg,
csapkodó szelekkel.
Akkor megzavarodott a víz
a tavak fekete szemében,
én meg maradtam
tört szilánkja az Egésznek.
Azóta bánatviasz vagy,
hirtelen szökkenő seb.

Vajon te is hallod
a csüggedt harangot?
Szél pihen hangomon,
míg neved mondom.

Mama!

Hiány vagy,
mely kérlel,
csendesen keres.
Évek feledésnyi sugarában
szíved felett hideg
sárgult fények integetnek,
pihenj csak.
Gyertyát ölelő templomban
imát mondok érted,
s mindig enyém lesz,
mit őrizni érdemes.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/143993