Magyari Emese: Egyedül (…) (vers)
Megjelent:
Témakör: Fohász



Egyedül (…)

Gyóntatószék nélkül
térdelek előtted –
és kérve-kérlek,
földi zsámolyodra:
pihenni térjek…
Tudom, most is
megannyi templom épül,
s mindegyik
tarka gránitoktól,
rózsaszín-cirkás
márványoktól szépül,
de összeilleszthetetlen
keresztként:
elvetélt hitem
matt-fekete talajon,
koldus testem
parlag-mintás szakaszon –
és a Mester is
messzire elkerül (…)


(Káosz-némaság lett
úrrá rajtam;
bátor felettese:
a szabad akarat-erő,
lassan-lassan
hallhatatlan szív-dallam,
kín-szelencébe rejtett:
csend-szenvedő
hajlam.)


Egyedül
vagyok – és kérlek:
egy utolsó
ima-hangra
csalogasd még elő
titkos szavam;
ne maradjak
bűnnel szunnyadó
cél-gyámoltalan,
se angyal-páholyra vágyó:
otthontalan.

*

Pátosz-emlék
ziháltatja keblem
– olyan, mintha
fellegjáró búcsúra
lenne kedvem,
s mégse sejtem
lelkem mire készül…
Talán jóhiszeműség-minta
a lábnyomomba taposott
sorozatos döntés-hiba,
talán kétkezes zene-mulasztás
a csalódás játékán
feljajduló sors-tilinka?!
Nem tudom.
Körülöttem:
lég-mérgező aura
és sír-virágok illata,
keresztény-ketrecből üvöltő
– átváltozó ember-fauna.
Én csak fuldoklom…
Nem hiszek
az utolsó levegővételben,
a sajnállak-vezeklés
kivitelezhetőségében…
Tőlem: minden
öröm-éber pillanat
menni kényszerül…
túlvilág kegyeiben
- mint örök-nemes gondolat,
alázattal üdvözül…


Kegyetlenség.
Szeretetlenség.

Bánat-gúzsba kötötten
még a halál is kioktat,
káprázatos
vég-ajándékokat fitogtat,
de amint remény-fényen
tekinteted
tekintetemmel
szembesül,
a fájdalom arca
szent könnyeidtől
menny-távolabbra kerül…
– egyedül leszek:
ki atyai öledben
békés élet-álomba
szenderül…


Megjegyzés: 2014. már.19.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/143523