Balassi Bálint halála
Mikor híre terjedt
Az országban szerte
Esztergom várának
Most lesz bevétele,
Minden derék vitéz
Kardot kötött nyomban,
Ment is a csatába
Le ne késsen onnan.
Balassi Bálint is
Elsők között indult,
Kinek vitézségén
Egész ország ámult.
Híre – neve oly nagy,
Harcosok tisztelik,
A fővezérek őt
Kapitánynak teszik.
Szép tavaszi napon
Kezdődött az ostrom,
Ágyúszó hallatszott
Körben a dombokon.
Háromszor rohanták
Meg a vár védőit,
Egyre visszaverték
Bátor ostromlóit.
Alvezér vezette
A legfőbb rohamot,
A mellén viselt ő
Egy nagy aranyláncot.
Minden vitéz csak az
Ő intését várta,
Legelöl haladva
Buzdított a harcra.
Amikor ezt a bég
A várból meglátta,
Katonákra nézve
Nekik ezt mondotta:
- Aki lelövi ott
azt az aranyláncost
ki az élen halad,
bármit kívánhat most.
Akadt vállalkozó
Ki rögvest cselekszik,
Puskájával céloz,
Vezér el is esik.
Hátrál már a sereg,
De csak egyik része,
Balassi még vágtat
és összes vitéze.
Egy nagy ágyúgolyó
Két lábát árjárta,
Orvos kést vesz elő
S rögtön operálja.
Bálint hogy magát és
Az orvost bíztassa
Vergilius versét
Csendben mondogatja:
" Most van szükség bátorságra
Aeneas, most erős szívre."
Jánoskára gondol
Nyolcéves fiára,
Kit árván hagy itten
Egyedül magára.
Kire is bízhatná
Egyetlen gyermekét?
Levelet diktál ő
S kéri főhercegét.
Venné pártfogásba
Annak az árváját,
Ki mellette harcolt
Ott lelte halálát.
Nem sok foganatja
Lett a levelének,
Tudomása sem volt
Róla főhercegnek.
Árváját rokonok
Pártfogásba vették,
S az ifjú gyermeket
Szépen felnevelték.
Halála küszöbén
Istenhez küld imát,
Remélve az Úrnak
Jóságos áldását.
Megjegyzés: Lengyel Dénes írása alapján.