Néma

1

Pacsirta írta sírva
ma papírra:
hagyj magamra…
s levélpaplanját
magára húzta.
Elnémult a múlt
és a jelenem is léha.
Csilingelő ingerből lett
dallamok helyett héják
keringve sírnak. Némák.

2

Nem lelve helyüket
nevüket tagadva
öklelnek pár darabra
felbőszült bikák,
mialatt a karikát
tépik vérig orrukból
üvöltve le a sárba
a reményt is végleg
magukkal rántva.
Majd elnémulnak
gyilokra várva.

3

Elköltözöm.
Elnémított jövőm
örökre ökölbe szorítva
borít ma vonyítva
gödörből vödörbe
minden rám szórt átkot.
Lelkem szebbre vágyott