Fehér Csaba: Éjjeledő (vers)
Megjelent:
Témakör: Természet



Éjjeledő

Párát pipál a hegy orma,
Az idő kérges markából nem ereszt,
Sóhajtva nézek a korhadó égre,
Jajgat a szél, s fáradtan belekezd.
Ezüstként csillog a bükk sima bőre,
Nagyokat nyögnek a fák valahol,
Pléh-Krisztus reszket a keresztútnál,
Két kócos felhő a földre hajol.
Fejünk felett csontosul az este,
Szerteszét szaladnak csillag-gyerekek,
A Hold fagyott tócsa, sűrűn erezve,
Roppant arcáról fénylik a szeretet.
Látom, az éjszaka megáll egy percre,
Megérinthetem a végtelent,
Nyiladozik vigyázva a sötét,
Köröttem kondul a sűrű csend.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/142995