Sirató
Ott mi csillog, ott mi villog,
az éjszakák magasából,
éjfél elmúlt anyám, anyám,
be kéne a kaput zárnom.
Hét lámpa gyúl a szemembe,
a sötéten átvilágol,
hangod hallom hegygerincen,
meredekek magasából.
Holt-ezüst a Hold gerezdje,
fogy az éji harapástól,
nagy sörénye szétsugárzik,
havas-tornyán havas-sátor.
Lépés csosszan, a jég koppan,
szorongató éjszakától,
kutya vonyít, őt csaholja
meredekek magasából.
Kint susognak deres-szellők,
görnyed a vén siránkozás,
hol az éjnek íve megnő,
hol az éjfél lelkembe ás.
Alszanak a fák, a rózsák,
hét harsogó lámpa lángol,
bús a szívem, felejtsd gyászát,
meredekek magasából.
Ezüst minden, havas éjen,
jeges falak satujától,
szív-hegyein jár a lélek,
fények láncán füstje táncol.
Égi ajtó becsapódik,
fület zúgat, testet hántol,
hét lámpafény nem világlik,
meredekek magasából.