Magyari Emese: vakablak… (vers)
Megjelent:
Témakör: Mozaik



vakablak…



én már másképp
hiszek Tebenned –
kicsit (ön)részegen
kicsit remény-félszegen

máriatövis
(az arcátlan önmagam)
élet-temetőt díszít
örökkön s untalan
párja-rövid
pillanatokon szárad
- nem tehetek róla -
mosolytalan
ez a század
(zavart
angyalokkal áltat
márványlapokon
divat a bánat)
üveg koporsó
az élmény-homokóra
s mindenki körbe-körbe
rója


hulla-lila árnyként
(tündöklöm fény-síron)
alkoholos könnyekkel
egyre jobban bírom
ölelhetne
- másvilágról -
Villon
/én úgy is
a bűnős liliomot
bírom/
néha kiemel:
engedelmesség
gyökere
léha pusztulás –
de ilyen a szív szerepe
szenteltessék
hitem földjén
az "énekek éneke"
kiszáradt
éden-kertemet
még senki se öntözgette
magány-lépések gyanánt
szentelt vízért hiába jajveszékelek
rögtön hátra
tolnak
a gyors kegy-irigyek


szent szegély
és vér-gazdag ártalom
s mégis
anyám-szerény
a szegény bántalom
szürke szeretet
szemmel vert felekezet
keresztény kötelességből
élni nem lehet
puszta ima-hegyekből
otthont emelni
nem merek
maradok
az elhagyott templom
falán
vakablak-tekintet
soha nem
leszek
olyan érdek
aki
lélekből integet

*


én már másképp
hiszek Isten-benned –
kicsit (ön)részegen
kicsit remény-félszegen


én már
haldoklom: Tebenned
fordított pénznemben
leszek
öngyilkos végzeted…



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/142458