Pandora: Lépteid (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Lépteid

Jöttél, mint őszi köd,
puhán, áttetsző sugárban,
Napot ígérve,
mégis homályban,
elleptél, ahogy tollpihe
tapad a talárra.

Most opálod kioldja a Nap,
a délelőttök csendjét
öltöm magamra,
őszbe hűtve
dolgomat teszem,
(vágyamtól felhevülve),
de te már nem látod,
mész, lassan,
mint megmacskásodott
lábból a fájás,
veszed kabátod,
s én kínlódva állok
a nap előtt.

Fény szökik a házba,
vékony sugarat ereszt,
visszahúználak,
de az idő magamba rekeszt.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/141608