Mi megmarad
Ez idő saját lábain sétál.
A század kór díszítette arcain
tréfás álcát ragaszt, sejteket prédál,
kaszabolja a lét masszív sarkait.
Kötelékek mérge galádul tolul.
Utódról utódra száll, nincs remény.
Pirongva nézi a rokon vogul,
új koron fakul a fény a nép nevén.
Porban hever ősi erkölcs, múlt erény
egén villongnak álhősi szavak;
nem marad más, mint kiégett agyag.