Elhalkul a zene
Határtalan bennem a csend,
nem dübörögnek a vágyak,
csak halk zene szól odabent.
Tisztára mosta az idő lelkem foltjait,
Én nem szomjazom,
sorsom poharát kiittam fenékig.
Fáradtan sóhajt az alkony,
a bánat megfáradt,
jóllakottan pihenek a múlton.
A madarak már nem nekem dalolnak,
jövőről már nem álmodom,
szürke homályba visznek az árnyak.