Nálam megpihenhetsz
Szívem asztalára jóízű falatokat teszek
Vendégeket várok, kik ínségben szenvednek.
Leakasztom rólad árnyak kabátját
Itt olthatod lelked szomjúságát
Fogadd el reményt-nyújtó kezem
Borulj vállamra, sírj, mint gyermekem
Fájó sóhajtások, meg nem értések,
Tettek súlyai mind rád nehezednek
Nyitott kapumon, ha hozzám betévedsz
Nehéz terhed nem kell tovább vinned.