Életmentő szerelem
Az idő elborult,
Nem süt már a nap.
Felhők gyülekeznek,
Egy egész csapat.
Sok-sok lakóház,
Mellyel egy város teli.
A lapos tetőket
Por, s bú fedi.
Egynek tetején
Nem csak kosz van,
Egy hosszú hajú lány
Ott ül magányban.
A lába lelóg,
Lelóg a mélybe.
Ha most megcsúszik,
Mindennek vége.
Neve Eszter, könnyei
Hullnak a mélybe.
Azt hiheti lenti,
Hogy eső mi érte.
De ez nem eső,
Bú, ami csepereg.
Szegény tinédzser
Vajon miért kesereg?
Szívén, gyenge lelkén
Hatalmas kő pihen.
Nagy az ő bánata,
Nem más ez: szerelem.
Szeret egy fiút,
Oly nagyon szüntelen.
Tudja már suli,
Pletykál a barát, ki hűtlen.
Nagy benne a dilemma:
Most mit tegyen?
Bánatos életének
Most véget vessen?
Nem is lenne csoda,
Bántják őt elegen.
Kilóg a sorból,
Sajnos elég rendesen.
Nincs neki senki,
Barátja sincs már.
Egyedül szülei,
Kiknek hiányozna tán.
Megtudja a fiú,
Titkon ő is szereti.
Rémálmába se gondolná,
Hogy Esztit a halál kergeti.
Suli után csöndben
Szerelméhez oson.
Csönget is, de úgy tűnik,
Senki sincs otthon.
Való igaz, senki,
Csak a lány odafenn.
Egy rossz döntés,
És holtan találja lenn.
Végül feláll Eszti,
Szemét megtörli.
Magát tovább
Ezzel nem őrli.
Ugrik is hamar,
Magát mélybe veti.
Életének végére
A pontot most teszi?
Behunyt szeme előtt,
Lepereg sok szép pillanat.
Meg is gondolja magát,
Egy fél perc alatt.
A fiú az ajtó előtt
Hallja sikítását.
Megijed, de tudja,
S megteszi a dolgát.
Az útra fut,
S elkapja szerelmét.
Csodával határos,
De megmenti életét.
Eszti szemét kinyitja,
Megmentőjét látja.
Mit keres ott? -
Hangzik gondolatban csodálkozása.
Tekintetében látszik
Ezer meg egy köszönet.
Nem gondolta át,
Élni szeretne még, ha lehet.
Szeretlek – hangzik a szó,
A szent szó egyszerre.
Felnevetve örülnek,
S Eszti lekerül a földre.
Szeme könnybe lábad,
Ahogy megmentőjére néz,
Meglepetésére azonban
Magához húzza két kéz.
Átöleli szorosan,
S megcsókolja szépen.
Végre ő is lehet
Boldog e vidéken.