Feleségemnek
Mint szikla ormán néma fenyőfák,
szembeszegülünk viharnak- szélnek.
így múlnak el nappalok s éjszakák:
te hallgatsz engem s én hallgatlak téged
S majdan, mikor a Nagy Favágó
baltájával gyökerünket szegi
egymásba borulva, összecsavarodva
hullunk alá némán a hűvös avarba.