"sacrificium"
engedd
lelkemhez forrni
nyílt sebed
engedd
üveg testedbe
érc szívemet
egyetlen
érintés
és
plazma-koldus
leszek
perselybe helyezem
pléh-mosolyomat
oltárra emelem
könny-korsómat
(míg glóriád
kérhetetlen ékszer
szellem-létem
mérhetetlen kényszer)
zokogni
sírni szeretnék
szobor arcomra
feszül: bűn-meszes verejték
alatta a vétlenség mintája
kisebzett élet-öröm emlék
átkozott legyen a rám faragott kép
átkozott legyen az ikonba rejtett én
kőrések közül serkenjen: feláldozott vér
kegyelem-cseppekben gyöngyöző bíbor remény
(cseréljünk helyet
az eltiport kereszten
csak ne engedd… ne engedd
hogy önhalálba vesszek!)