Zöld méreg
Szívembe tekergőzik,
Mint homoki vipera,
Hűs méreggel fertőz engem
Belém mélyedt vas foga.
Dobhártyám lüktet,
Vad őrület tompítja,
Fejem hevesen tüzel
Lélekharangom kondítja.
De csitt! Mondja mégis
Konokul az értelem…
És karon fogva, átölelve
Mellé áll az érzelem.