szívemig érsz míg élek
(csak a múlt szitál,
s én ködbe mélyedő ujjakkal
a semmit markolom)
Beléd kapaszkodom,
körülöttem ólálkodik a hideg,
rajtam didereg a kabát,
dermedt lelkem fagy csipkézi,
mégis minden csepp vérem érzi,
szívemig érsz míg élek –
égen-földön ugyanaz a képlet:
szerelem halálig,
és azon túl is.
De tudd, ma rólunk szól az ének,
parázstáncot is csak veled járok,
s ha festeni támad kedvem,
szemedből lopom égre a kéket,
már nem fáj, ha a múlt szitál,
mert szívemig érsz, amíg élek.