barnaby: Hajnali szerető (vers)
Megjelent:
Témakör: Ezek vagyunk



Hajnali szerető

Messze vitt a szél, felkapott, úgy sodort.
Falakat döntöttem le magam körül
cserepes koldusként, ki minden színes lomnak örül.
Szépre csiszoltam, fényesítettem fakó foncsort.
- Nem szép arc ez sem. Látom bennük: piszkos, torz, borús.
Kérkedve hímes szóval ne biztass kérdezőt…
kabátod búval-bélelt, tövis-csipkés a fejfedőd.
Távolodni látszottál, s közben rám alkonyult…

Mostohán kend a mosolyod az álarcod mögött.
Vagy előbb szakítanád benne a reményt keresztbe,
ki könnyes szemmel vár rád, s te itt hagynád epedve?…
Ne hagyj a remegő hitnek szétfagyott gyönyört,
ne adj a szívből szeretőnek meggyötört lepedőt
sem kihűlt fekhelyet, mielőtt szeretni kerestél
volna rá, kit gondolni féltél, de titkon reméltél,
Hozzád halálodig, hűséges hajnali szeretőt…



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/135188