Pekka: Mollis inertia… (vers)
Megjelent:
Témakör: Elmélkedés



Mollis inertia…

Hol ültünk léhán, és te néhol lágyan,
Elmerengve, s emésztő lázban én,
Látod hozzád már kimért volt a vágyam,
S mi ott ragadt, a szívünk szent egén,
Magába hullt, siratott száz felhőt fent.
Ledőltem halkan, hűtlen agg fejem
Ezer magányát bántó kínos járom
Nekem már – szív hol jár a szerelem?

Vidd el, mi bután valljuk, hamisságok
Hangunkon: kis hazug talmi csúfság,
S még nem töröm le illatos virágod,
Helyet sem lel már ott az ifjúság,
Vén barátom, szeretném visszahozni,
De lám, szívembe más dalt oltanál -
Fülünkbe zárt néma dallam kiáltja:
Földünk hamuja, ringó pora száll!

Epilógus

"Domboru lanttal az is gyakran siratta meg álmát,
de nem kimért verslábakon.
Égsz magad is. Lángod szépségben a trójai vésszel
versenyez: örülhetsz te még.
Engem azonban olyan szabadoslány, Phryne, emészt el,
kinek egy férfi nem elég."

(*Horatius: Mollis inertia…
A latin nyelvű cím magyarul: Bágyadt ernyedtség
részlet - fordította: Babits Mihály)



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/133496