Hypnos: Vadászidény (novella)
Megjelent:
Témakör: Ezerszín



Vadászidény

   Az eget beterítő szürkés felhők egyre komorabbá és sötétebbé váltak, ahogy a Nap távolodott. Hamarosan már csak egy világot beborító fekete lepedőnek tűnt. Rachel reménykedve nézett fel az égre autója szélvédőjén keresztül, miközben hazafelé vezetett egy erdőt átszelő szűk úton, hátha sikerül a vihar előtt hazaérnie.
   Villanások jelezték az égiháború vészes közeledtét. Egy-egy nagyobb villám végigfutva a felhőréteg alján egy pillanatra megvilágította az árnyékba bújt utat és erdőt, torz árnyakat és arcokat felfedve a sötétben.
   A szélvédőn megjelenő első cseppeket milliónyi másik követte, amik vadul dörömböltek a kocsi karosszériáján és ablakain.
   - Az isten verje meg – szitkozódott magában. – Utálom ezt az országot.
   Mérgesen bekapcsolta az ablaktörlőt és az ülésben előregörnyedve próbálta kivenni az utat a sűrű esőn gyengén átszűrődő reflektor és a néha fel-felvillanó villámok fényében. Azzal nyugtatta magát, hogy legalább vége a nagy családi összejövetelnek és nem kell tovább nagynénje borzalmas pudingjától szenvedni. Elképzelni nem tudta hogyan lehet ilyen rémes édességet elkészíteni. Bárki más megkóstolná, egész Wales kipusztulna ebben biztos. Szerény véleménye szerint cukrozott fakéreg és toboz lehet benne, bár még ezeknek is jobb íze lehet, mint annak a förmedvénynek. A 8 éves gyerekük, Stevie, is kikészítő. Mindig valami baj történik vele, de nem azért mert rossz, hanem mert hülye. Ösztönösen direkt odamegy és akkor, ahova és amikor nem kéne. Esett már le a pincébe, ütötték már el és rohant már neki beton oszlopnak. Ez csak néhány azok közül, amik ezen az összejövetelen voltak.
   Elmosolyodott a vicces emlékeken mikor valami árny ugrott ki az autó elé. Rachel erősen rátiport a fékre. Szerencséjére nem haladt gyorsan, mert a nedves úton a puszta lendület elég lett volna, hogy elgázolja a szerencsétlent, akármi is legyen az. Pont egy baleset hiányzott volna még neki a vihar mellé.
   Próbálta kivenni a nedves ablakon keresztül, hogy mi lehet az. Embernek tűnt nem pedig állatnak, ahogy először gondolta. Az alak gyorsan odasietett a vezető oldali ablakhoz és bekopogott rajta. A nő leengedte az ablakot, amin dőlt be a kinti hideg és eső. Egy fiatal lány volt az. Reszketve dörzsölgette a vállait, ami nem csoda mivel nem volt rajta kabát csak egy átázott trikó.
   - Be tudna vinni Coalway-be? – kérdezte remegő hangon.
   - Jézusom, szállj be gyorsan – intett Rachel hátra. El nem tudta képzelni mit keres egy lány itt a semmi közepén ilyen viharban ráadásul este. Ahogy beszállt hátra egészen ijedtnek és kimerültnek tűnt.
   - Hogy hívnak? – kérdezte Rachel miközben továbbhajtott.
   - Emily.
   - És mit kerestél idekint?
   Emily idegesen kinézett az elsuhanó sötét fákra.
   - Csak itt sétáltam kint az erdőben – kezdte – aztán megtámadtak.
   - Megtámadtak? Mi?
   Emily megdörzsölte az arcát, mintha valamire nagyon próbálna emlékezni.
   - Nem tudom – hallatszott a válasz tompán a kezei alól.
   Rachel már érezte, hogy ez egy nagyon hosszú éjszaka lesz, pláne ha Emily valami nem teljesen legális szer hatása alatt indult kirándulni. Tudta a fiatalok között ez annyira nem ritka és különösebben nem is érdekelte mit szedett be a lány, elvégre mindenkinek joga van elcseszni a saját életét, de nem örült a gondolatnak hogy emiatt esetleg neki is hosszú órákat kelljen a rendőrökkel beszélgetni.
   A visszapillantó tükrön megnézte a lányt. Emily idegesen nézett ki a hátsó és oldalsó ablakokon, majd hátradőlt és megkönnyebbülten felsóhajtott.
   - És mi történt pontosan?
   - Hogy? – kapta fel a fejét a lány. – Ja, hát szeretek kint sétálni az erdőben és estig kint maradni. Mikor láttam, hogy jön a vihar elindultam vissza és akkor jött az a valami, vagy valamik. Már nem is tudom.
   - Talán farkasok voltak – próbálta Rachel valami megfoghatóval lenyugtatni.
   - Igen, az lehet – felelte a homlokát dörzsölve Emily. – És köszi, hogy elviszel a városba.
   - Igazán nincs mit, de úgy tűnik, nem te leszel az egyetlen.
   A nő meglátott valakit az út mellett állni. Lelassított és lefékezett mellette. Egy idős nő volt esernyővel és egy kis kézi táskával. Gondolta még egy fuvar belefér, meglesz a napi jótett és talán szerez egy jó pontot valakinél odafent.
   - Elvihetem? – kérdezte Rachel próbálva túlkiabálni a karosszérián kopogó esőt.
   - Köszönöm aranyom – hálálkodott a néni, ahogy beszállt és becsapta az ajtót. – Rémes ez az időjárás. Hol szép idő van, hol pedig villámlik és szakad az eső. Rémes.
   - Hová tetszik menni?
   - Coalway-be…
   - Te is odamész, ugye Emily? – fordult hátra Rachel a lányhoz.
   Emily bólintott, majd idegesen kinézett az ablakon a szakadó esőtől homályos erdőre.
   - Minden rendben?
   - Persze, csak… -a lány szava elakadt. Rachel a rémületet látta a szemeiben, ahogy az anyósülésre mered. Ott, ahol az idős hölgy ült, most egy abnormális méretű farkas feje vicsorgott vissza rá hatalmas agyaraival. Mire Rachel felfogta volna mit is lát a farkas szörnyeteg hatalmas, szőrös, természetellenesen emberi kezével rámarkolt az ülésére odaszögellve a nő jobb vállát. Rachel eszeveszett kapálódzásba és sikoltozásba kezdett, ami fuldokló hörgésbe csapott át mikor a rém rákapott a torkára és kitépte azt. Vérrel keveredett nyál csorgott a pofájából, ahogy a hátul reszkető lány felé fordította háromszög alakú fejét. Emily mozdulni képtelenül, némán rettegve kapkodta a levegőt a hátsó ülésen. A farkas végigmérte sárga szemeivel és a száját egy torz, mégis érthető mondat hagyta el. A hang, amit hallott, elméjét az őrület tompa, szürke üressége felé taszította. Amikor meghallotta teste minden izma összerándult és reszketett a rémülettől.
   A szörnyeteg csak annyit mondott:
   - Jó vadászat volt ember, de itt a vége.


Megjegyzés: 2012. 07. 18.



A weboldal neve:
Pieris · Πιερίς
interaktív kortárs művészeti portál
https://www.pieris.hu

A mű linkje:
https://www.pieris.hu/irodalom/olvas/mu/131910